Misék a kriptából

Na, nem mintha nem lettek volna rémálmaim áprilisban, de lusta disznó voltam írásban megosztani önönmagammal.

Na, de most éjjel megint az a jelenség volt tapasztalható, hogy fekszik a zember mellettem, én meg persze egy másik fickóról álmodom élesben. Múltkoriban konkrétan a f.szkalap haverjával melegedtem össze megint, ami amúgy nem lep meg, mert még mindig elég érzékenyen reagálok a gyökér tag puszta gondolatára is.

De, hogy a nős főnökömmel jövök össze, aki amúgy egyáltalán nem izgatott eddig, mint férfi, ez már mindennek a teteje! A kellemetlen mindebben az, hogy másnap ennek azért megmaradnak bizonyos utóhatásai, és másképpen kezdesz rá tekinteni, mint eddig. Mindenesetre bízom benne, hogy a vele kapcsolatos rémálom nem fog sorozatos jelleget ölteni. Amúgy nem is volt annyira rémes, csak a felesége elől ne kellett volna bújkálni.

A szomjazós- pisilős álmok az egyik legkellemetlenebbek egyike. Konkrétan az volt, hogy rohadt szomjas voltam, és hiába ittam meg álmomban vagy 5 liter kólát, szart se használt, és szenvedtem, mint a kutya. Viszont annyit használt, hogy utána meg klotyóra kellett mennem, és valami épületben voltam, ahol volt férfibudi, női viszont nem. Valami nőcik próbáltak ott ruhát, és elég rosszallóan néztek rám, ahogy fel- alá járkálok retyót keresni. Kábé ekkor ébredtem fel rohadt szomjasan. Nem értem ilyen esetekben miért nem ébred fel automatice az ember.

Ma pedig darazsas álmom volt. Nekem fel se tűnt, de családom többi tagja hívta fel rá a figyelmem, hogy a lakás tele van darázzsal és egyéb rovarokkal. Érdekes módon a szokásosnál enyhébben jött elő a rovarfóbiám. Aztán nekem valamiért mennem kellett, asszem talán kutyával találkozni, de anyám előtte befújta a spájzt valamivel, amiről azt hittem cipőtisztító, de kiderült, hogy rovartalanító.

Apácák még nem voltak a porondon, és nem is tudtam, hogy a Pestről kivezető főút mellett van a tanyájuk. Hogy melyik az az út, most nem tudnám behatárolni, annyi bizonyos, hogy kiderült, az biz' nem vezet ki a városból, hanem egy temetőbe torkollik, de már közvetlen a bejárat után bazi nagy sírkövek voltak felállítva. De előtte még találkoztam egy halom apácával. Voltak egészen fiatal apácanövendékek, ilyen éppen tizenévesek, meg vérprofi apácák is. Valahogy B bá is belekeveredett az álomba, mintha futni hívott volna, de aktuális rokkantságom miatt ez kivitelezhetetlen volt. Épp ezért inkább sétáltam, és akkor szembesültem az amúgy eléggé megkapó temető látványával.

Most melegében írok. Túlnyomó részt zagyvaság volt a délutáni álmodás, de azt azért eléggé nehezményeztem, hogy az a szimpatikus, kissé őrült fiatalember nem reagált az esemesemre, mikor rámondtam az áment, hogy találkozhatnuk, főleg, hogy ő ajánlotta fel. Volt valami fura bukósisak a fején, meg egy bazi nagy tv-vel felszerelt hűtöje. Aztán eltűnt. Aztán megjelent pár kocogó ember egy alagútból. Aztán egy nagy csapat utó ember. Aztán vagy 200 száguldó gyerek, akik majdnem elsodorták a velem szemközt álló idős hölgyet.

A net persze baszkurált. Épp K-nak akartam írni válasz ímélt, mikor B bá írt esemest, hogy ott lenne negyed óra múlva nálam, ha engedélyezem. csüggedt voltam, mert azt hittem az őrült fiatalember írt, és kedvem sem volt találkozni B bával, de mire válaszolhattam volna neki, hívott L, és flébredtem.

A BKV bekaphassa, és ezt a múltkori álomzuhatag közepette nyíltan a tudtára is adtam pár ellenőrnek, mivel volt érvényes jegyem, és mégis meg akartak büntetni a rohadékok. Én pedig magamból kikelve üvöltöttem velük, és baromi büszke voltam erre a cselekedetemre, mert szinte mindig egy beszari nyúl vagyok, pedig biztos hatásosabb lenne olykor egy kiadós kurvaanyázás.

 Meglepődtem, hogy mióta összemelegedtem K-val (aki B), és párszor már abszolváltuk a közös hálást, nem bukkantak fel rémálmok. Vagyis egyszer, de általában az szokott lenni a tendencia, hogy minden egyes nyugtalan, közös hálásnál álmodok valamit. Nos, megtört a nyugodalmas éjszakák sora. 

Múltkor pölö megint sikerült összeveszsnem nővéremmel, mert azt kifogásolta, hogy nem vittem el zacsiba valami joghurtokat. Ezen felkúrtam az agyam, bebasztam a zacsiba a felbontott tetejű joghurtokat, amik persze kifolytak, és patáliát csaptam. 

Még ezen az éjszakán történt, hogy megesett a diplomaosztóm, de diploma helyett valami dísztárgyat kaptam. Majd utána egy elég fura házba mentem vissza. Volt valami pasi is, akiért odavoltam, és, mintha egészen inti viszonyba is keveredtünk volna. De amire emlékszem, hogy ülök a pasassal és az anyjával a konyhában egy asztalnák. Kinézek az ablakon, és valami zsiráf sasol be, ami egészen bizarr látvány volt, és nemigazán tudtam behatárolni, hogy hol a fenébe vagyok. Majd megint kinéztem, és akkor már egy Tropicarium szerű akváriumot lehetett látni, de valahogy ez elfogadhatóbb volt számomra látványra is, mint a zsiráf. 

Annyira azért nem mondanám nájtmérnek, sőt. El tudnám képzelni a dolgot élőben is valamivel komfortosabb körülmények közt. A dolog úgy adódott, hogy sikerült egy álomfoszlányt úgy megőriznem- valószínű az intenzív érzelmi hatás miatt-, hogy nem feküdt mellettem L.

Nem rémlik, hogy eddig álmodtam volna M-ről. Vagyis elképzelhető, csak nem emlékszem, pedig nyár végén közel 2 hétig vérzett a szívem a gyökér kocka miatt.

Na, most úgy adódott, hogy valami romos épületek körül meg bent mászkáltunk, bár ennek indítékát nem tudnám megmondani. Meg volt ott pár kolis társa, akiknek nem örültem. Meg lepukkant szoba, meg hálózsák. Meg elég közel is kerültünk egymáshoz, habár nem dugtunk, de bizonyos érintések és mondatok erre engednek kövekeztetni.

Kábé ennyi. Folytatásban reménykedem.

Nájtmérek szempontjából igencsak termékenynek bizonyult a ma éjszaka. Persze ugyancsak a szokásos férfitársaság kellett ahhoz, hogy véletlenül se kerüljek a mélyalvás periódusába, s ezért is eshetett meg, hogy először a Dallasról álmodtam, ahol Bobby a kertben reggelizik a gyerekével, aki beveri a fejét az üvegasztalba, ami széttörik. Majd összeverekedik Jockey-val hasonló módon, ahogy az elős 50 rész valamelyikében tették.

Majd egy egészen másik sztori, hogy most én vesztem össze anyámmal, bár azt nem tudom, hogy mi a csudáért laktunk Budaörsön. A helyzetet fokozta, hogy kiderült, hogy nem sikerült a nyelvvizsgám, ami miatt még inkább kitört a balhé, és bevágtam a hisztit, bunkón viselkedtem, tán le is akartam lépni. Aztán kiderült, hogy a nyelvvizsgámat elcserélték egy pasiéval, így mégis sikerült, de ez mit sem változtatott a feszült légkörön. Rémlik, hogy valami sziklás susnyásban is járkálok valakivel.

Voltak még hasonlóan szép álmok, de azok a feledés homályába vesztek.

Ismét megesett, hogy midőn ideiglenesen feladtam a promiszkuitást, és részlegesen kikötöttem egy pasinál fizikálisan, jelenlétében egy harmadik hímnemű egyedről álmodtam. Mindezt persze annak vagyok kénytelen betudni, hogy képtelen vagyok mással aludni. Alig várom, hogy elhúzzon a francba, és végre egyedül birtokba vehessem a kanapét. Mivel azért néha elpilledek, jönnek a hülye álmok, amikre egészen jól emlékszem abból kifolyólag, hogy éberen alszom. Eddig azt hittem, hogy már az összes létező exemről álmodtam, de most előbukkant életem első szerelme, akibe olyan 9-10 évesen habarodtam bele. A heves érzelmek viszonzatlanok maradtak, és úgy tűnik nem sikerült feldolgoznom ezt az eseményt, mert miközben a valóságos fickó alvásfélét imitált mellettem, addig én, álmomban régi szerelmemmel fetrengtem egy iskolapad féleségen mindenki szeme láttára. A dolog azért annyira nem fajult el, mindössze rámfeküdt és puszilgatott (bár ez már önmagában elég közszeméremsértő volt). Persze 15 évvel ezelőtt erre nem volt haljandó a disznó!

 Érdekes tapasztalat, hogy mostanában elég sűrűn előfordult, hogy együtt durmolok egy pasassal, s közben egy régi, félig- meddig exemmel álmodom. volt olyan eset, mikor egy éjszaka altt 2-3-mal is álmodtam. Még talán a nyár végén esett meg, hogy épp B-nél éjszakáztam, melyet egy alapos szex előzött meg, és elaludván először egy másik B-ről kezdtem álmodni, majd R2-ről. 

Most, hogy fizikálisan összemelegedtem L-lel, legalább 2-szer előfodult, hogy R2-ről ámodtam. Legutóbbi találkozásunk alkalmával is. Amíg hajnalban fel nem ébresztett, és megint lecsavartunk egy menetet. 

Ma éjszaka pedig R1-ről álmodtam, bár hozzátartozik a dologhoz, hogy egyedül aludtam. Nem is tudom mi a francért találkoztam már vele álmomban, bár az igaz, hogy tegnap valamiért eszembe jutott, valószínű ezért is pofátlankodott be az álmaimba. felmentem a lakásába, ott volt a bátyja családostól. Már megvolt az 5. gyerek, aki szintén lány, de az egyik lábán csak 2 nagy lábuj volt, és a másikon is meg volt dagadva az egyik. Eléggé megrémített a dolog.

Aztán valami maszatos emlék arról, hogy a szobájában vagyok, de onnantól megszakadt a dolog. Nem is baj.

 Fejszőr! Valamilyen úton-módon mindenki jelentőséget tulajdonít neki, legalábbis a többségünk, különben mi a szarnak nyírtnánk, festetnénk, formáznánk, zseléznénk agyba- főbe, és mi a francnak állnának roskadásig a polcok samponokkal és egyéb termékekkel, amikkel jól elhitetik velünk, hogy az milyen jót tesz a hajnak (pedig lófaszt). 

Na, de visszakanyarodva, szintén a gyakori rémálmok közé sorolandó az elcseszett frizura esete. ide tartozhat a ciklámenszínű elbaszott haj, hirtelen fejszőrnövekedés illetve, hosszú hajkoronánk illetlen kezek által történő radikális megkurtítása. Az utóbbi esett meg velem is nem olyan rég, de nem ez volt az első eset, mikor megkönnyebbülve tapasztaltam reggel, hogy becses fejszőrzetem, melyet oly nagy munka volt a jelenlegi hosszra megnöveszteni, a helyén van, és anyám mégsem nyírbálta le 5 centisre. 

kíváncsi lennék, hogy ennek van-é valami rejtett tartalma, jelentősége, vagy csak a szokásos marhaság.

 Inkább cikis. Gondolom mindenkinek volt már olyan álma, hogy meztelenül, pizsamában vagy egyéb, teljesen szalonképtelen cuccban jelent meg iskolában, munkahelyén.

Na, kábé ez zajlott le most sportos változatban. Egyik ismerőssel mentünk egy hegyi futársa, én már ott vagyok harcifelszerelésben, cicanadrág, technikai felső, ahogy kell. Csak éppen strandpapucsban, és rá kellett döbbenjek, nem hoztam el a futócipőt. Pánik, idegbaj etc. Egy ottani kedves túratárs ajánlotta fel ideiglenesen Nike utcai félcipőjét. Felpróbálom, egész jó, had szóljon. Le a strandpapuccsal.

 Hö, ezt most gyorsan, mert elfelejtem kajakra. Úgy tűnik kissé későn csengett le a múlt heti Bécs- Budapest körüli felhajtás sokat megélt tudattalanomban, legalábbis a ma éccakai félrémálom erre enged következtetni. Rémlik, hogy többször feltűnt végtelenül gyűlölt volt gimis ofőm szigorú, pedofil feje. Hogy miért éppen a volt gimi semmi kis könyvtárában vártuk a BéBu hőseit, arra magyarázattal nem tudok szolgálni. Mindenesetre az ottani oktatók és maga az intézmény iránt táplált konstans gyűlölettel vegyes hányingerem erőteljesen képviseltette magát. Részletekre már nemigen emlékszem, csak arra, hogy mászkálok a folyosón a nővéremmel, állunk vigyázba a könyvtárban, meg, mintha az ofővel is pofáztam volna valamit, de meg nem mondom, hogy mi volt a diskurzus tárgya. Csak az érzés maradt meg, hogy legszívesebben pofánbasznám.

 Reális félelemnek bizonyul-e vajon, ha egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van látszólag, mégis eltűnik nyomtalanul az otthonunk, és mi is idegenként hatunk egy összeszokott lakóközösség számára? Pár thrillernek ez ragyogó alapanyagul tudott szolgálni, csakúgy, mint egy múltkori rémálmomnak.

Valóságos előzmény: kissé megviselt egy fickóval történő nem túl kellemetes szakításféleségem, ami miatt még mindig eléggé szomorú kicsi lelkem, bár bizonyos szempontokból, teszem azt a fizikai síkon működő idétlenül szar élmények miatt talán jobb is, hogy így alakult a dolog. 

Mindezeknek talán annyi köze van az említett rémálomhoz, hogy az említett fazon is szerepel benne, mint démonizált figura, bár fura mód egyáltalán nem hasonlított valódi önmagára, és tulképp hol ő volt, hol nem. De szerintem viszonylag gyakori az álmokban az ilyen tranformáció, pölö anyánkkal álmodunk, és közben az álombéli alak tök másként néz ki, mégis tudjuk róla, hogy ez az anyánk. 

Sz'al az álom kezdetére nemigazán emlékszem. Onnan vannak emlékeim, hogy utazok a pasassl egy buszon vagy villamoson, ő pedig leszáll a Szabadság- hídnál, kaján vigyorral az arcán, miután elkérte a lakáskulcsom. Éreztem, hogy helytelen lépés odaadni neki a kulcsokat, de valamiért képtelen voltam nemet mondani. Vitte, eltűnt a hídon.

Kis idő múlva megyek haza, lépek be a bejárati kapun, de olyan furcsa minden. soha nem látott arcok, kísérteties, vörös színű lift, lepukkant lépcsőház. Hol a francba vagyok? Kirohanok az épületből, látom, hogy maga a ház a helyén van, csak a házszám nem egyezik. Megyek az utcán, de sehol nem lelem az én háztömböm, és sehol nem lelem a házszámot. 

Végül valahogy meglelem, behatolok a házba, de már itt sem minden okés, ugyanis a külcsín szintén nem egyezik meg az eddig megszokottal. Keresem a kapucsengőn a nevem. Sehol. Már az gyanús, hogy a csengők nem odakint, hanem bent találhatóak. jön egy nő, panaszolom neki kétségbeesve, hogy nem lelem a nevem, és miért bent vannak a kapucsengők (ami szintén nem logikus). Vonogatja a vállát, és elhúz. Mindezzel együtt jár egy iszonyú nyomasztó szorongás. Valami történni fog. Mint a horrorfilmekben, csak itt élesben megy a dolog. Közben érkezik valami felmentő család, bár nem tudom pontosan hogyan termettek ott. körbefonnak, megölelnek, és valami közös imát kezdek el velük mantrázni, mert akkor már más megoldást nem látok. Az anyuka azt mondja, hogy ezzel a módszerrel már sok anorexiásnak segített. Na, ez, hogy jött elő?! De itt vége is.

 iszonyú komformista leszek tán, ha blogot írok? Mondjuk naplót se tudtam soha írni, mert pár nap után beleuntam, és konkrét koncepcióm sincs, hogy mi a franccal szolgáljak a hírekre kiéhezett nagyérdeműnek, mikor nem pornózom, nem fetrengek drogmámoros bulikban (amit kicsit azért sajnálok), nem vagyok focistafeleség, és tudomásom szerint nekrofil pasas sem, szóval az izgalom nem fog a tetőfokára hágni, de úgy vagyok fele, hogy a funeral doom-ot sem az isonyű változatos riffskálák miatt komázza az ember, kivéve, aki nem.

De csapjunk a lecsó közepébe. Szerény feltelezésem szerint mindenkinek volt már része ilyen- olyan rémálmokban, és ehhez nem kell az Elm utcában lakni. Személyes tapasztalatom az, hogy nekem pölö a délutáni vagy délelőtti durmolás alkalmával jelentkeznek igen intenzíven. Persze jogos a felvetés, hogy mi a francért húzom a lóbőrt a napnak ezen szakaszában, de aki kísérelt már meg mondjuk egy Gadamer- kötettel leheveredni a kanapéra, az tudja miről beszélek. Max. 1 oldal után visszafordíthatatlan szemhéjzár (kivéve persze a fanatikusoknak), és jön a horrortrip. ami olykor annyira Bruce Willisesen filmszerű, hogy az már élmény. egy hete többek közt igencsak furcsa álomélmnyben volt részem. Nem szeretném a pszichoanalízis oldaláról megközelíteni, és nem gondolnám, hogy a történetben szereplő hímnemű egyed iránt bárminemű szexuális és egyéb vonzalmat táplálnék, legalábbis igyekszem azt hinni.

Szóval. Idő: kora délután, helyszín: valahol a Műegyetem és a Lágymányosi- híd között, ami az álomban mondjuk qurvára nem úgy nézett ki, mint az eredeti, de mégis az volt, mert markáns déja vu-m is volt, bár nemigazán rémlett, miért olyan ismerős ez a helyszín, mindenesetre olybá tűnt, hogy én már biz' jártam itt. Aztán eszembe ötlött, hogy anno itt felvételiztem az egyetemre, ami persze a valóságban egyáltalán nem így volt, de most tekintsünk el az olyan lényegtelen momentumoktól, mint a realitás. kóválygok össze- vissza, mindenféle előre megfontolt koncepció nélkül, s pár akkori ismerős arcot is látok, csak valamiért ők nem akarnak megismerni engem, és ez kicsit fáj az egomnak. 

Vágás. A következő jelenetben, ahol a helyszín ugyanaz, sétálok karonfogva az egyik volt hímnemű gimis osztálytársammal. Majd egyre határozottabb mozdulatokkal kezd a keze konvergálni a seggem és a bugyim felé, és már veszi elő a farkát, mikor megszólal bennem a szemérem, hogy ugyan nem az aluljáró lépcsője felett kellene tán dugnunk. Igazság szerint baromira nincs is kedvem hozzá, de ezt ugye illedelmes módon nem közlöm. Így szaladok vele a kollégiumba, ahol lakik, ami egy b.szott nagy épület, rengeteg lépcsővel. Belépünk egy kisebb terembe, ahonnan két ajtó nyílik. Az egyik az ő szobája, a másik meg nemtom kié, az előtérben meg valami tanulóasztal lámpával. közben próbálom eltervezni, hogy miképpen tudnk lelécelni úgy, hogy közben a pöcsét már megint kigombolni készülő pajtimat kicsit meg is alázzam. valami szembekötős, lelépős téma jutott eszembe, ami végül nem jár sikerrel, és hozzávágok egy Nike tornacsukát, és rohanok le a lépcsőn egy szál bugyiban. Az előtérben tanuló alak furcsán néz rám, és barmi kínosan is értem magam alulöltözöttségem miatt a lakók között. A lényeg mindenesetre, hogy eltűnjek a városból, méghozzá a hírhedt éjszakai expresszel, mielőtt a bosszúszomjas haverom elkapna. A kijáratnál belebotlok egy dobozokat cipelő, elborult tekintető kalauzba, mondom, hogy az éjszakai expresszel mennék. "Az éjszakai expresszel, azt inkább nem javaslom"- vigyorog a képembe kifordult szemeivel. De, hát nincs más választásom, rohanok az utcán, a pályaudvar pont szembe, csak éppen, mikor odaérnék eltűnik. Késő éjszaka próbálok keresni egy házat, ahol megkérdezhetném, hogy mégis hova a 3,14csába tűnt a pályaudvar. Hogy miért érzem azt, hogy közben svéd területre érkeztem, arra ne várjon senki magyarázatot. Mindenesetre találok egy kivilágított kertes házat, ahová becsöngetek, és kijön egy idősebb, szintén kissé elborult pasas, és mondja, hogy hát ott van az aszemben 8ahol eredetileg is volt). Okés, jobb, ha mielőbb elhúzok, fura erre a lakosság. Sikerül közben fognom egy drogos taxist, bár éreztem, hogy kockázatos lesz beülni a verdájába, mivel gyakorlatilag a kocsiban ugyanazokat a hallucinációkat éltem át, mint a derék sofőr. Minden lila volt, és rohangáltak a kocsi elől az emberek, én pedig be vagyok szarva az ijedségtől. És ende. Ott fekszem a kanapén, és már nem akarom elérni az éjszakai expresszt.