Reális félelemnek bizonyul-e vajon, ha egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van látszólag, mégis eltűnik nyomtalanul az otthonunk, és mi is idegenként hatunk egy összeszokott lakóközösség számára? Pár thrillernek ez ragyogó alapanyagul tudott szolgálni, csakúgy, mint egy múltkori rémálmomnak.
Valóságos előzmény: kissé megviselt egy fickóval történő nem túl kellemetes szakításféleségem, ami miatt még mindig eléggé szomorú kicsi lelkem, bár bizonyos szempontokból, teszem azt a fizikai síkon működő idétlenül szar élmények miatt talán jobb is, hogy így alakult a dolog.
Mindezeknek talán annyi köze van az említett rémálomhoz, hogy az említett fazon is szerepel benne, mint démonizált figura, bár fura mód egyáltalán nem hasonlított valódi önmagára, és tulképp hol ő volt, hol nem. De szerintem viszonylag gyakori az álmokban az ilyen tranformáció, pölö anyánkkal álmodunk, és közben az álombéli alak tök másként néz ki, mégis tudjuk róla, hogy ez az anyánk.
Sz'al az álom kezdetére nemigazán emlékszem. Onnan vannak emlékeim, hogy utazok a pasassl egy buszon vagy villamoson, ő pedig leszáll a Szabadság- hídnál, kaján vigyorral az arcán, miután elkérte a lakáskulcsom. Éreztem, hogy helytelen lépés odaadni neki a kulcsokat, de valamiért képtelen voltam nemet mondani. Vitte, eltűnt a hídon.
Kis idő múlva megyek haza, lépek be a bejárati kapun, de olyan furcsa minden. soha nem látott arcok, kísérteties, vörös színű lift, lepukkant lépcsőház. Hol a francba vagyok? Kirohanok az épületből, látom, hogy maga a ház a helyén van, csak a házszám nem egyezik. Megyek az utcán, de sehol nem lelem az én háztömböm, és sehol nem lelem a házszámot.
Végül valahogy meglelem, behatolok a házba, de már itt sem minden okés, ugyanis a külcsín szintén nem egyezik meg az eddig megszokottal. Keresem a kapucsengőn a nevem. Sehol. Már az gyanús, hogy a csengők nem odakint, hanem bent találhatóak. jön egy nő, panaszolom neki kétségbeesve, hogy nem lelem a nevem, és miért bent vannak a kapucsengők (ami szintén nem logikus). Vonogatja a vállát, és elhúz. Mindezzel együtt jár egy iszonyú nyomasztó szorongás. Valami történni fog. Mint a horrorfilmekben, csak itt élesben megy a dolog. Közben érkezik valami felmentő család, bár nem tudom pontosan hogyan termettek ott. körbefonnak, megölelnek, és valami közös imát kezdek el velük mantrázni, mert akkor már más megoldást nem látok. Az anyuka azt mondja, hogy ezzel a módszerrel már sok anorexiásnak segített. Na, ez, hogy jött elő?! De itt vége is.
