iszonyú komformista leszek tán, ha blogot írok? Mondjuk naplót se tudtam soha írni, mert pár nap után beleuntam, és konkrét koncepcióm sincs, hogy mi a franccal szolgáljak a hírekre kiéhezett nagyérdeműnek, mikor nem pornózom, nem fetrengek drogmámoros bulikban (amit kicsit azért sajnálok), nem vagyok focistafeleség, és tudomásom szerint nekrofil pasas sem, szóval az izgalom nem fog a tetőfokára hágni, de úgy vagyok fele, hogy a funeral doom-ot sem az isonyű változatos riffskálák miatt komázza az ember, kivéve, aki nem.
De csapjunk a lecsó közepébe. Szerény feltelezésem szerint mindenkinek volt már része ilyen- olyan rémálmokban, és ehhez nem kell az Elm utcában lakni. Személyes tapasztalatom az, hogy nekem pölö a délutáni vagy délelőtti durmolás alkalmával jelentkeznek igen intenzíven. Persze jogos a felvetés, hogy mi a francért húzom a lóbőrt a napnak ezen szakaszában, de aki kísérelt már meg mondjuk egy Gadamer- kötettel leheveredni a kanapéra, az tudja miről beszélek. Max. 1 oldal után visszafordíthatatlan szemhéjzár (kivéve persze a fanatikusoknak), és jön a horrortrip. ami olykor annyira Bruce Willisesen filmszerű, hogy az már élmény. egy hete többek közt igencsak furcsa álomélmnyben volt részem. Nem szeretném a pszichoanalízis oldaláról megközelíteni, és nem gondolnám, hogy a történetben szereplő hímnemű egyed iránt bárminemű szexuális és egyéb vonzalmat táplálnék, legalábbis igyekszem azt hinni.
Szóval. Idő: kora délután, helyszín: valahol a Műegyetem és a Lágymányosi- híd között, ami az álomban mondjuk qurvára nem úgy nézett ki, mint az eredeti, de mégis az volt, mert markáns déja vu-m is volt, bár nemigazán rémlett, miért olyan ismerős ez a helyszín, mindenesetre olybá tűnt, hogy én már biz' jártam itt. Aztán eszembe ötlött, hogy anno itt felvételiztem az egyetemre, ami persze a valóságban egyáltalán nem így volt, de most tekintsünk el az olyan lényegtelen momentumoktól, mint a realitás. kóválygok össze- vissza, mindenféle előre megfontolt koncepció nélkül, s pár akkori ismerős arcot is látok, csak valamiért ők nem akarnak megismerni engem, és ez kicsit fáj az egomnak.
Vágás. A következő jelenetben, ahol a helyszín ugyanaz, sétálok karonfogva az egyik volt hímnemű gimis osztálytársammal. Majd egyre határozottabb mozdulatokkal kezd a keze konvergálni a seggem és a bugyim felé, és már veszi elő a farkát, mikor megszólal bennem a szemérem, hogy ugyan nem az aluljáró lépcsője felett kellene tán dugnunk. Igazság szerint baromira nincs is kedvem hozzá, de ezt ugye illedelmes módon nem közlöm. Így szaladok vele a kollégiumba, ahol lakik, ami egy b.szott nagy épület, rengeteg lépcsővel. Belépünk egy kisebb terembe, ahonnan két ajtó nyílik. Az egyik az ő szobája, a másik meg nemtom kié, az előtérben meg valami tanulóasztal lámpával. közben próbálom eltervezni, hogy miképpen tudnk lelécelni úgy, hogy közben a pöcsét már megint kigombolni készülő pajtimat kicsit meg is alázzam. valami szembekötős, lelépős téma jutott eszembe, ami végül nem jár sikerrel, és hozzávágok egy Nike tornacsukát, és rohanok le a lépcsőn egy szál bugyiban. Az előtérben tanuló alak furcsán néz rám, és barmi kínosan is értem magam alulöltözöttségem miatt a lakók között. A lényeg mindenesetre, hogy eltűnjek a városból, méghozzá a hírhedt éjszakai expresszel, mielőtt a bosszúszomjas haverom elkapna. A kijáratnál belebotlok egy dobozokat cipelő, elborult tekintető kalauzba, mondom, hogy az éjszakai expresszel mennék. "Az éjszakai expresszel, azt inkább nem javaslom"- vigyorog a képembe kifordult szemeivel. De, hát nincs más választásom, rohanok az utcán, a pályaudvar pont szembe, csak éppen, mikor odaérnék eltűnik. Késő éjszaka próbálok keresni egy házat, ahol megkérdezhetném, hogy mégis hova a 3,14csába tűnt a pályaudvar. Hogy miért érzem azt, hogy közben svéd területre érkeztem, arra ne várjon senki magyarázatot. Mindenesetre találok egy kivilágított kertes házat, ahová becsöngetek, és kijön egy idősebb, szintén kissé elborult pasas, és mondja, hogy hát ott van az aszemben 8ahol eredetileg is volt). Okés, jobb, ha mielőbb elhúzok, fura erre a lakosság. Sikerül közben fognom egy drogos taxist, bár éreztem, hogy kockázatos lesz beülni a verdájába, mivel gyakorlatilag a kocsiban ugyanazokat a hallucinációkat éltem át, mint a derék sofőr. Minden lila volt, és rohangáltak a kocsi elől az emberek, én pedig be vagyok szarva az ijedségtől. És ende. Ott fekszem a kanapén, és már nem akarom elérni az éjszakai expresszt.
